Gyarmathi nyelvkönyvvét nem iskolai kézikönyvnek, hanem tudományos munkának szánta. Önmagában már a terjedelme is ezt mutatja (2 kötet). A megírása előtt tudományos munkához illő előtanulmányokat végzett, illetve anyaggyűjtés céljából felhasználta az előtte megjelent magyar nyelvtanokat. Fő célja ezzel a munkájával az volt, hogy elhárítsa a nyelvtanulás nehézségeit. 

A magyar nyelvről való vélekedése a következő: nyelvünket keleti nyelvnek tekinti, Ortelius, Otrokócsi Fóris Ferenc és Kalmár György felfogásához csatlakozik. 

Gyarmathi már művének címében is jelzi az olvasója felé, hogy 'okoskodva tanító'. Ezzel be is kategorizálja  a művet, amely nem más, mint egy 'grammaire raisonnée', azaz magyarra lefordítva 'észszerű nyelvtan'. Természetesen nevéből adódóan elmondható, hogy francia mintára készült, és lényege, hogy érződik rajta a felvilágosodás szellemisége méghozzá abban a tekintetben, hogy tisztán és logikusan felépített gondolatmenteken, alapvetéseken nyugszik maga a mű, amely ennek köszönhetően könnyen követhető az olvasó számára. 

Gyarmathi az előtte írt nyelvtanokat erőteljesen bírálta, saját szavaival ekként vélekedik:

nem egész munkának, hanem tsak valami gyülevész jegyzések rendeletlen rakássának neveztethetnék.

Nem lehet elmenni amellett sem, hogy Gyarmathi nevezhető az első olyannak, aki először ír nálunk mondattant, legalábbis a teljesség igényével. 

A következőkben Gyarmathi nyelvhasonlító tevékenységének kezdeteiről fogok részletesebben beszámolni. 

Források:

 Gulya János 1978. Gyarmathi Sámuel. A múlt magyar tudósai. Akadémiai Kiadó, Budapest. 

M. Nagy Ottó 1944. Gyarmathi Sámuel élete és munkássága. Erdélyi Tudományos Füzetek 182. Erdélyi Múzeum Egyesület, Kolozsvár. 

GYARMATHI SÁMUEL | A múlt magyar tudósai | Kézikönyvtár (arcanum.com)