Gyarmathi Sámuel barátjával, Andrád Sámuellel Göttingébe utazik, ahol a kor híres tudósai közül megismerkedik többek között Johann David Michaelis oriantelistával és protestáns teológussal, egyetemi professzorral. Michaelis amellett, hogy a kritikai bibliamagyarázat úttörője volt, nyelvészkedett is, továbbá ő volt a Göttingei Tudós társaság direktora. 

Michaelis portréja

Michaelis tekintélye nagyon nagy hatással volt Gyarmathira, de nem csak rá. Michaelis hatására kezdett el szlavisztikával foglalkozni a cseh születésű Josef Dobrovsky is, aki az összehasonlító szláv nyelvtudomány és a szláv filológia atyjaként lett ismert. 

Gyarmathi német útját követően 1783 márciusában ismét Bécsben van, és ezután amit ezt követően tudni lehet, hogy ezután kis ideig orvosként tevékenykedik, majd előbb Pécelen, később pedig Pozsonyban nevelőnek áll és Gróf Ráday Gedeon gyerekeit nevelgeti. Ezt követően kis ideig Pesten él, majd 1785 elején ismét Erdélyben telepedik le orvosként. 

1784-ben jelenik meg II. József nyelvrendelete, amely a német nyelvet teszi meg nemcsak a közigazgatás, de az oktatás nyelvének is. Pont abban az időben járunk, amikor a nyelvújító mozgalom éppen a szárnyait kezdené el bontogatni, így nem csoda, hogy a nyelvújításpárti magyar szellemiség elítéli a rendeletet. 

Válaszul soha nem látott hullám indul meg, amely azt eredményezi, hogy a korszakban csaknem 40 magyar nyelvtan vagy nyelvtanszerű mű jelenik meg, szótárféléből pedig vagy félszáz. 

1789-ben a francia forradalom évében, a Bécsben megjelenő Hadi és Más Nevezetes Történetek című magyar nyelvű hírlap írói és tulajdonosai, Görög Demeter és Kerekes Sámuel pályázatot hirdetnek magyar nyelvtan írására. A nyertes pályázónak kiadják a művét és pénzbeli jutalmat is adnak, szám szerint 20 aranyat, amit később 30 arannyal növelnek. A pályázat híre eljut Erdélybe is, ahol akkoriban Gyarmathi tartózkodott. 

Gyarmathi Nyelvmestere

Erre a pályázatra kezdi el írni szóban forgó művét 1788-ban, miután rövid házasságát követően Dévára költözött. Tulajdonképpen ekkor kezdi meg nyelvészeti munkásságát. Orvosi elfoglaltságából fennmaradt idejét fordította nyelvtanírásra, A mű már 1791-ben készen volt, ezt fel is küldik Bécsbe, de a jutalomdíjat végül nem kapta meg. Végül munkája 1794-ben jelenik meg 500 példányban. 

A mű legnagyobb erősségének talán az tekinthető, hogy Gyarmathi mennyire világosan látja a nyelv rendszerszerűségét, mi több, tudatos következetességgel tárja az olvasó elé e rendszerszerűségben a magyar nyelv törvényeit. 

Következő posztomban Gyarmathi ezen művét mutatom be nektek.

Források:

 Gulya János 1978. Gyarmathi Sámuel. A múlt magyar tudósai. Akadémiai Kiadó, Budapest. 

M. Nagy Ottó 1944. Gyarmathi Sámuel élete és munkássága. Erdélyi Tudományos Füzetek 182. Erdélyi Múzeum Egyesület, Kolozsvár. 

GYARMATHI SÁMUEL | A múlt magyar tudósai | Kézikönyvtár (arcanum.com)